Kutyások közt, vagy a kiállítási ringek mellett állva, esetleg a bírálati lapokat olvasgatva gyakran hallunk különböző kifejezéseket, amelyek talán némi magyarázatra szorulnak fontosságukat illetően. Ilyen például a „szögellés”. Ahhoz, hogy megértsük a szögellés jelentőségét, először is ismernünk kell a kutya csontvázát, felépítését illetve, hogy mely csontok kapcsolódása adja azokat az ízületi pontokat, melyek meghatározzák kutyánk mozgását. 1. a koponya csontjai 2. az arc csontjai 3. szemgödör 4. állkapocs 5. nyakcsigolyák 6. hátcsigolyák 7. ágyékcsigolyák 8. keresztcsont 9. farok csigolyák 10. bordák 11. szegycsont 12. lapocka 12/a. lapocka tövise 13. karcsont 13/a. deltadudor 14. orsócsont 15. singcsont vagy könyökcsont 15/a. könyökbúb 16. az elülső lábtő csontjai 17. elülső lábközép csontjai 18. ujjcsontok 19. medencecsont 20. külső csípőszöglet 21. ülőgumó 22. combcsont 23. térdkalács 24. sípcsont 25. szárkapocscsont 26. hátulsó lábtő csontjai 27. sarokgumó 28. hátulsó lábközép csontjai 29. ujjcsontok   A kutya megjelenését alapvetően befolyásoló, szabad mozgást lehetővé tevő tulajonság a szögellés. A jó szögellés lehetővé teszi a könnyed, hosszú lépéseket és a szabályos mozgást. A gyenge szögellések korlátozzák a kutya lépéshosszát, s gyakran szabálytalan mozgásmintát eredményeznek. De mit is jelent a szögellés szó? A szögellés a csontok dőlésszögét jelenti, valamint az egyes ízületi pontoknál a csontok által bezárt szögeket. Azok az ízületi pontok, amelyek leginkább befolyásolják az állat felépítését és mozgását, nyilvánvalóan a váll- és csípőszögellések, amelyeket a kutya legnagyobb és legerősebb csontjai alkotják. Ezek az ízületi pontok kiegyenlítik egymás mozgását ahogy felemelkednek, kinyílnak és bezáródnak a végtagok lendületének megfelelően. A front igen fontos szerepet tölt be a kutya mozgásában, hiszen a kutya súlyának körülbelül 60%-a itt összpontosul. A front továbbá a „lengéscsillapító” szerepét is betölti, amikor is a hátsó végtagok tolóerejét összehangolja a mellső lábak munkájával. A kutyát ügetés közben megfigyelve, akár oldalról, elölről vagy hátulról, a kutya mozgása harmonikus, könnyed, mentes mindenféle döcögéstől, ugrálástól és kígyózástól. Problémák akkor jelentkeznek, amikor a test valamely pontjának kompenzálnia kell más testrész hibáját s ezáltal túlterhelődik.  Korrekt mellső szögellés   A standard meghatározza minden fajta esetében, hogy milyen az ideális szögellés, hiszen, mint fent is olvashattuk ez alapvetően befolyásolja nemcsak a kutya megjelenését de mozgását is. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez utóbbinak mekkora a fontossága egy munkakutya esetében. A mellkas mélysége és szélessége meghatározza a lapocka és a felkar kapcsolatát és a szöget amelyet egymással bezárnak. A felkar hossza és fekvése hatással van a  könyök elhelyezkedésére a mellkashoz viszonyítva. A könyök helyzete alapvetően meghatározza a front egyensúlyát és természetesen a mozgását is. A hátsó szögellések meghatározó eleme a medencecsont hossza, lejtése a gerincoszlophoz képest valamint az illeszkedő csontok relatív hossza  és maga a kapcsolódás is. A csípőízülethez kapcsolódó combcsont, a térd- és a csánkízület alapvető szerepet töltenek be a kutya hátsó lépéshosszának alakulásában, tolóerejében.  Korrekt hátsó szögellés   A túlzott szögellések a kutya bármely pontján hátrányosak az ízületek terhelése és az állóképesség szempontjából. Tehát a több nem jobb! Az a kérdés, hogy a fajta funkciójának megfelelő, hatékony mozgást lehetővé teszi-e. A jó szögelléssel rendelkező kutya tértölelő, harmonikus mozgást mutat. A mellső  és hátsó lábak munkája összehangolt, jól időzített, ennek és a megfelelő lépéshossznak következtében nem ütköznek egymással, nem akadályozzák egymást. Általános szabályként elmondható, hogy a mancsok a talajhoz közel mozognak (nem emelkednek magasba) kímélve az ízületeket, valamint növelve a hatékonyságot. Így lehetséges az, például a Szibériai Husky esetében, hogy az azonos oldalon elhelyezkedő hátsó láb a mellső nyomába lép ügetés közben. Ez természetesen azt is jelenti, hogy azonos lépéshosszal számolhatunk a mellső és a hátsó lábak munkáját illetően.           A gyenge szögellések rövidebb lépéseket eredményeznek, mivel a váll és a csípőízület meredek, nyitott szögeket mutat. A felsőkar és a lapocka mozgása korlátozottá válik, hiába érkezik a tolóerő hátulról. Az ilyen felépítésű állatok kisebbeket lépnek, így nagyobb erőfeszítést kell tenniük, hogy ugyanazt a távolságot megtegyék, mozgásuk jellemzően döcögő, ugráló. Hozzáteszem, még mindig szerencsésebb ha a kutya kiegyensúlyozottan kevésbé szögelt elöl is és hátul is, mintha egy akár elöl akár hátul túlszögelt kutyánk van, mert ebben az esetben az egyik oldalon kompenzálnia kell mozgásban a másik oldal hibáját, amely még szabálytalanabb mozgást eredményez. A kutya munka képessége anatómiai tényezők által meghatározott, a jó felépítés elengedhetetlen az állóképesség, vitalitást és egészséges, hosszú élet szempontjából. A felépítés, csontozat, szögellés szorosan összefüggő tényezők, melyek hatással vannak egymásra. A szánhúzók munkakutyák,  tehát a korrekt felépítés elengedhetetlen a teljesítményük, állóképességük alakulásában. Ezért fontos, hogy kövessük a standard-et, és annak megfelelő, jó felépítésű, jól szögelt kutyákat tenyésszünk.